Versíró pályázaton vettek részt a Siófoki SZC Hikman Béla Szakképző Iskola tanulói. A Magyar Költészet Napja alkalmából a Berzsenyi Dániel Városi Könyvtár 4 kategóriában hirdette meg a versenyt, melynek témája a „Kávéházi hangulat” volt.

Az iskola tanulói nagyon szép eredményeket értek el.

A középiskolás korosztály 2. helyezettje Bogdán Petra, 3. helyezettje pedig Szabó Dorina lett. Emléklapot kapott Sinka Brigitta.

Gratulálunk a tanulóknak!

A versek itt olvashatók:

 

Bogdán Petra: Kávéházi hangulat! ☕

 

Rideg utakon sétálok egyedül,

Hópelyhek hullanak rám nesztelenül.

A csend kíséri lépteimet, felölel,

De a szívemet melegség tölti el.

 

A hideg szél simítja arcomat,

Forró kávéra vágyom és letenni harcomat.

Egy kávézót sodor elém a sors,

Mintha tudná az ég, mire vágyom most.

 

Az ajtón belépve melegség tölt el,

Ez a hangulat, illat, ami nekem most kell.

Barátság, szenvedély, boldogság ami fogad,

Szép a pillanat, de kicsit megriaszt.

 

Cappuccino vagy espresso? a döntés a miénk,

Az egyik krémes a másik kevés.

Választásom hirtelen a tejszínesre esik.

Döntések értelme később látjuk miért,

Szomorúságom felhője lassanként széthullik.

 

A kávéház zenéje szelíden szól,

Nem számít más, csak az itt és a most.

Lelkem megnyugszik már, nem harcolok,

Leteszem a kardot, csak a varázslatra gondolok.

 

Indulnom kéne már, de valami fogva tart,

Az idő fogsága, múltam visszatart.

Bárcsak ez a pillanat örökre tartana,

Az idő megállna, s maradna a kávé illata.

 

 

Szabó Dorina: Kávéházi hangulat

 

Festmények a falon,

Hátul halk zongora

beszél,

Keveregnek az illatok,

Nálunk most a

 hangulat mesél.

 

Italunkba cukor helyett

Jókedvet keverünk,

Egy csésze kávé

 mellett

 Órákig cseverészünk.

 

 Hiába fekete és keserű

 Akkor sem csak egy íz,

vagy egy illat.

Mélységes,

meseszerű,

 Egyből ámulatba

 ragad.

 

S mint szívem szerint

Innen el nem mennék,

 Egész életemet akár

Itt eltölteném.

 

Pedig a zongora is

 megállt.

A kávé illata

 visszavágy.

 A kockacukor is búsul,

Ez a hely ejtett engem

 rabul.

 

 

 

 

Sinka Brigitta Kitti: Kávéházi hangulat

 

Egy fárasztó munkanap után

a fény is pislákol az utcán.

Mikor már az ember arra gondol,

hogy mi lesz az amit holnap elhibáz, 

a távolból feltűnik egy kivilágított menedékház.

Ez bizony nem más, mint a kávéház.

 

Átléptem a küszöböt.

Pár perc telt el, de én már ücsörgök.

A kávé illata átjárta az egész testemet, 

és az illat begyógyította az eddig szerzett sebeket. 

 

Sikerült ideális ülőhelyet választanom, 

az aznapi újságot olvasgatom. 

Körbe nézek alaposan az emberekre, 

de óvatosan, mielőtt valaki észrevenne. 

 

Várom, hogy a pincér kihozza a kávém,

bár lehet, hogy jól esne még egy jégkrém. 

Nézegetem a kinti gyönyörű tájat,

közben eszembe jut, hogy nem néztem az árat. 

 

Kihozták a kávét.

Én még élvezem a hely csendjét. 

A rendelésem elfogyasztom,

ide többször jövök, megfogadom!